Energiairányítási rendszerek
|
||||||||||
|
Mi az az energiateljesítmény? Gondolatok az MSZ EN ISO 50001:2012, Energiairányítási rendszerek. Követelmények és alkalmazási útmutató c. szabvány alkalmazása kapcsán Az MSZ EN ISO 50001:2012 magyar szabvány az Energiairányítási rendszerek követelményeit szabályozza, tehát egy újabb menedzsment rendszer szabványról beszélünk. E szabvány az EN ISO 50001:2011 európai szabvány magyar nyelvű változata. A szabvány alkalmazása önkéntes. Mi a célja e szabvány kiadásának? „Segíteni a gazdálkodó- és egyéb szervezeteket olyan rendszerek és folyamatok létrehozásában, amelyek az energiateljesítmény javításához szükségesek, beleérte az energiahatékonyságot, - felhasználást és fogyasztást. Célja továbbá, hogy a módszeres energiairányítás által csökkentse az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, más, kapcsolódó környezeti hatásokat és az energiaköltséget.” (idézet a szabvány Bevezetés c. fejezetéből). AZ Európai Parlament és a Tanács 2012/27/EU irányelve (2012. október 25.) az energiahatékonyságról, miközben megállapítja, hogy az EU és tagállamai az energiafelhasználás hatékonysága tekintetében elmaradnak a világ egyéb, fejlett régióinak teljesítményétől, ezt a tényt azért is aggasztónak tartja, mert ezzel párhuzamosan folyamatosan növekszik a régió energiafüggése (elsősorban Oroszországtól). A 2020 – ig szóló stratégia keretében pedig a tagállamok azt vállalták 2010 – ben, hogy az évtized végére 20 %-al csökkentik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását az 1990-es szinthez képest, továbbá 20 %-ra emelik a megújuló energia felhasználását és 20 %-al javítják az energiafelhasználás hatásfokát. A 2011. február 4-i következtetéseiben az Európai Tanács hangsúlyozta, hogy teljesíteni kell a 2010. júniusi Európai Tanács által 2020-ra kitűzött 20 %-os energiahatékonysági célkitűzést, amelynek elérése jelenleg nem halad megfelelő ütemben. Az Európai Parlament és a Tanács idézett irányelvének 8. cikkében (Energetikai auditok és energiagazdálkodási rendszerek) leszögezi, hogy a tagállamok előmozdítják magas színvonalú, költséghatékony energetikai auditok elérhetőségét minden végső felhasználó számára. A tagállamok biztosítják, hogy a kkv- nek (kis- és középvállalkozás) nem minősülő vállalkozásoknál 2015. december 5.-ig, majd azt követően a megelőző energetikai audit napjától számítva legalább négyévenként energetikai auditokra kerüljön sor, amelyeket képesített és/vagy akkreditált szakemberek végeznek független és hatékony módon, vagy amelyeket a nemzeti jogszabályoknak megfelelően független hatóságok hajtanak végre és felügyelnek. Az irányelv legfontosabb szabályainak hazai gyakorlatba történő átültetését 2014. június 5 – ig kellett a tagállamoknak megtenniük. A Századvég Gazdaságkutató Zrt. 2013. augusztus 30-án közzétett elemzésében, melyben az irányelv hazai gyakorlatba való átültetésével kapcsolatban fogalmaz meg javaslatokat a kormány számára, többek közt azt javasolja a kormánynak, hogy a lehetséges legkisebb mértékű energia megtakarítási kontingenseket vállalja az egyes teljesítési időszakokra az Európai Tanács felé. A szabvány megszületése valószínűsíthető kapcsolatban van az Európai Parlament és Tanács korábbi, 2030-ig szóló klímavédelmi- és energiastratégiájának célkitűzéseivel, mely szerint az Európai Unióban 40 %-al kellene csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását 2030 – ig, az 1990 –es szinthez képest. Emellett azt a célt is kitűzte, hogy uniós szinten 27 %-al kellene emelni a megújuló energiahordozók arányát. Megállapíthatjuk, hogy az Európai Parlament és a Tanács fenti irányelve, illetve az ISO szabványa ugyanarra a célra, az energiafelhasználás hatékonyságának javítására irányul, de más – más eszközökkel. Az irányelv 8. cikkében részletezett energetikai audit nem tévesztendő össze a szabvány által definiált energiairányítási rendszerek auditjával. Az irányelv 8. cikkében körvonalazott energetikai audit ugyanis az energetikai rendszerek műszaki – gazdasági jellemzőinek vizsgálatára irányul, míg a szabvány követelményei által definiált energiairányítási rendszer (menedzsment rendszer) auditja – nyilvánvalóan – a menedzsment rendszer szabvány követelményeknek való megfelelőségét vizsgálja. Bárczi István az SGS Fenntarthatósági Divíziójának vezetője a XXII. MAGYAR MINŐSÉG HÉT 2013.11.05-06. alkalmából „Az ISO 50001 és az energiahatékonysági direktíva kapcsolata” címmel megtartott előadásában definiálta a direktíva által előírt és a nagyvállalatok számára 2015. dec. 5-től kötelező energetikai audit és az irányítási rendszeraudit közti különbséget az alábbiak szerint: Energetikai audit: (27/2012 EU irányelv) Olyan meghatározott módszerrel végzett eljárás, amelynek célja megfelelő ismeretek gyűjtése valamely épület vagy épületcsoport, ipari vagy kereskedelmi művelet vagy létesítmény, illetve magán- vagy közszolgáltatás aktuális energiafogyasztási profiljára vonatkozóan, továbbá amely meghatározza és számszerűsíti a költséghatékony energia-megtakarítási lehetőségeket, és beszámol az eredményekről; Irányítási rendszer audit (pl. MSZ EN ISO 9000): Auditbizonyítékok nyerésére és ezek objektív kiértékelésére irányuló módszeres, független és dokumentált folyamat annak meghatározására, hogy hogy az auditkritériumok milyen mértékben teljesülnek. Ugyanakkor Bárczi István szerint az energia audit lehet az ISO 50001 szerinti, vagy ISO 14001szerinti irányítási rendszer audit, ha összhangban van a direktíva VI. sz. mellékletével.
Továbbá az ISO 50001-es szabvány tartalmazza a direktíva követelményeit, de az ISO 14001-es szabvány nem. A szóban forgó szabvány tehát ezeket az uniós célkitűzéseket kívánja támogatni azzal, hogy rendszerbe foglalja az energiagazdálkodás és energiaracionalizálás tevékenységeit a szervezetek (gazdálkodó- és nem gazdálkodó egyaránt) szintjén. A szabvány terminológiájában szereplő fogalmak közül – úgy gondolom – az energiahatékonyság, energiafelhasználás és az energiafogyasztás fogalmak nem szorulnak különösebb magyarázatra. Az energiagazdálkodás fogalom sem szorulna különösebb magyarázatra, ha szerepelne a szabvány által használt fogalmak közt. De nem szerepel. Ez egy kétségtelen hiányossága a szabványnak. A szabvány által használt fogalmak közül még az energetikában jártas szakemberek számára is némileg idegenül csenghetnek az energiairányítás és az energiateljesítmény (így egy szóba írva) fogalmak. Vegyük először vizsgálat alá az energiairányítás fogalmat. A műszaki szakemberek azt gondolnák, hogy az energiaáramok irányításáról lehet szó, aminek egy konkrét megvalósulása pl. a villamos energia elosztása. Az is egy logikus, műszaki szemléletet tükröző gondolat lenne, hogy itt tkp. az energia elosztó rendszerek irányításáról lehet szó, ld. pl. MAVIR (Magyar Villamos energia Rendszerirányító). Valójában a szabvány által bevezetett és használt fogalom sem az egyiket, sem a másikat nem jelenti. Mielőtt a műszaki szakember teljes tanácstalanságba esne, eszébe jut, hogy a szabvány bizonyára tartalmaz fogalom magyarázatot és fellapozza a szabványt. Nem csalódik, mert a szabvány a „Szakkifejezések és meghatározásuk” fejezetben tisztázza az evidens és a nem teljesen evidens fogalmakat is. Az energiairányítás fogalmat, mint tevékenységet a szabvány nem tisztázza, ellenben a rendszer szóval összekötve, tehát mint „energiairányítási rendszer”- t definiálja, imigyen: (EIR) „a szervezet egymással kölcsönhatásban álló, vagy egymásra hatással lévő elemeinek összessége, amelyek az energiapolitika és energiacélok létrehozását, valamint e célok elérését szolgálják.” Mi tagadás, nemcsak a fogalom, de annak tisztázó magyarázata is kellően elvontan cseng, különösen, ami a mondat elejét (egymással kölcsönhatásban álló, vagy egymásra hatással lévő elemek összessége) illeti. Megkísérlek egy kissé közérthetőbb (legalább is műszaki szakemberek részére) definíciót itt és most megalkotni, eszerint: Az energiairányítás mindazon tevékenységek, intézkedések, dokumentált szabályozások összessége, amelyek a hatékony energiagazdálkodást segítik elő a szervezeten belül. Ezen tevékenységek, intézkedések és dokumentált szabályozások egy már működő menedzsment rendszerbe (pl. ISO 9001, vagy ISO 14001) integrálva eredményezik a szervezet energiairányítási rendszerét. E definícióban a kulcsszó a hatékony energiagazdálkodás, amely egy evidens fogalom. Hallatán mindenkinek világos, hogy az a cél, hogy a gazdálkodó szervezet az egységnyi termékét / szolgáltatását minél kisebb energiaráfordítással állítsa elő. Ezzel energiaköltséget takarít meg (egész tevékenysége is költséghatékonyabbá válik), továbbá – közvetetten – hozzájárul az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez az energiatermelésben és a felhasználásban egyaránt. (a fel nem használt energiát nem kell megtermelni!) Lássuk továbbá a címben szereplő, és úgyszintén kellően elvontnak tűnő energiateljesítmény fogalmat. Az összetett szó mindkét tagja a fizikában némileg jártas műszaki szakember részére evidencia. (energia, munka és teljesítmény > az időegység alatt végzett munka mind fizikai fogalmak.) Ne erőltessük azonban tovább a fizikai fogalmak keresését e definícióban, hogy pl. esetleg az energiateljesítmény az egységnyi idő alatt felhasznált energia lenne. A szabvány „Szakkifejezések és meghatározásuk” fejezetében az alábbi definíciót találjuk: „energiateljesítmény: energiahatékonysággal, energiafelhasználással és energiafogyasztással kapcsolatos, mérhető eredmények.” E definícióhoz a szabvány két megjegyzést fűz:
Az energiateljesítmény helyett az elenyésző mértékben hosszabb, de kétségkívül sokkal érthetőbb energiagazdálkodási teljesítmény kifejezést használnám, amelyet az utána következő definíció teljes mértékben lefed. Ami a szabvány megjegyzéseit illeti, a mérhető eredményeket természetesen valamilyen célértékhez képest lehet értelmezni. Pl.: 2002–ben Magyarországon 1000 Ft - nyi GDP előállításához 5,1 kWh villamos energia felhasználására volt szükség. Ugyanebben az évben Németországban ez a fajlagos érték nem egészen 3 kWh – t tett ki. Vagyis a német gazdaság energiahatékonysága mintegy 44 %-al jobb a magyar gazdaságénál. Az energiahatékonyságot tehát nemzetgazdasági szinten éppúgy lehet értelmezni, mint a gazdálkodó szervezetek szintjén. Mindez a megfelelő mérőszámok és hasonlítási alapok alkalmazásán múlik. Mi, menedzsment rendszerek auditálásával foglalkozó szakemberek (auditorok) jól tudjuk, hogy pl. a minőségirányítási rendszerek működtetése esetén mennyi fejtörést okoz a rendszer működtetőjének és az auditornak egyaránt a mérhető minőségcélok kitűzése – ami a szabvány egyik sarkalatos követelménye. Nos, az energiairánytási rendszerek működtetésénél ilyen dilemma aligha fog előfordulni, mert az energiahatékonyság mérőszámai (pl. az egységnyi termékre jutó villamos energia felhasználás) teljesen korrekt, egzakt fogalmak. A szabvány rendszerre vonatkozó követelményeit közelebbről vizsgálva az Energiapolitikát (4.3.) és az Energiatervezést (4.4.) érdemes megemlíteni. Az Energiapolitikában kell rögzíteni a szervezet elkötelezettségét a tekintetben, hogy folyamatosan növelni fogja az energiateljesítményét (energiagazdálkodási teljesítményét). Az energiapolitikában ugyancsak elkötelezettséget kell megfogalmazni arra vonatkozóan, hogy a szervezet mindenkor eleget tesz az alkalmazandó, energiafelhasználással-, fogyasztással- és hatékonysággal kapcsolatos jogi kötelezettségeknek. Az energiapolitika a többi szervezeti politikákhoz hasonlóan dokumentált, és a szervezet minden szintjén kommunikált legyen. Rendszeres felülvizsgálata és szükség szerinti módosítása (korszerűsítése) is követelmény. Az energiatervezés (energiagazdálkodás tervezése) fejezet megfogalmazza, hogy a szervezetnek energiagazdálkodás tervezési folyamatot kell kialakítania, dokumentálnia és működtetnie.
A szabvány jól láthatóan alkalmazza a PDCA elvet. Ami pedig a szabvány energiairányítási rendszer kialakítására-, bevezetésére- és működtetésére vonatkozó többi követelményeit illeti, azok teljesen analógok a legelterjedtebb irányítási rendszerek (ISO 9001, ISO 14001) követelményeivel. A különbség csupán az, hogy a rendszer működtetésének fókuszában itt nem a termék folyamatosan megfelelő minősége és a vevő megelégedettsége, vagy a termelési folyamatok során létrejövő, környezetkárosító kibocsátások hatósági határértékeken belül tartása áll, hanem a racionális, a lehető legkisebb energiafelhasználásra való törekvés, ami a gazdálkodó szervezet hatékonyságának egyik legfontosabb eleme, ha figyelembe vesszük, hogy egy gazdálkodó szervezetnél általában a bérköltség után az energiaköltség a legnagyobb költségelem. Másrészt, a szervezet hatékony energiagazdálkodása áttételesen a környezetirányítási rendszer célkitűzéseit is szolgálja (káros kibocsátások mértékének csökkentése). Az ECM Certification Kft., mint – fő tevékenységét tekintve – menedzsment rendszerek tanúsításával foglalkozó vállalkozás, természetesen akkreditációt kíván szerezni az energiairányítási rendszerek tanúsítására is, az MSZ EN ISO 50001:2012 szabvány alapján. Ennek érdekében haladéktalanul kidolgozza erre vonatkozó eljárásrendjét és benyújtja azt az akkreditáló testületnek, kérve az akkreditációt. Fellegi Béla okl. villamosmérnök okl. gazdasági mérnök minőség auditor
|